Ha az ember 5 hónap alatt 29-30 kilótól szabadul meg ( mint például én ) nagy 

valószínűséggel az alábbi "kedves" megjegyzéseket, kérdéseket vagy parancsokat fogja kapni régnemlátott vagy épp hogy közeli ismerőseitől:

Beteg vagy?

Szándékosan fogytál le?

Mi a baj?

Nagyon csúnya vagy!

Ez már beteges, kárt teszel magadban!

Voltál orvosi kivizsgáláson?

Hízz vissza egy kicsit mert ijesztően nézel ki!

Olyan sápadt vagy, biztosan van valami baj.

Most már ne fogyj tovább gyönyörű vagy!

Ugye nincs semmi komoly bajod?

Miért nem eszel?

Eszel rendesen?

Van mit enned?

Ha valami baj van szólj nyugodtan!

Mások mit szólnak?

Miért fogytál le ennyire?

Ha tovább fogysz majd én megetetlek!

Szerintem kövéren jobban néztél ki.

Ez már kóros soványság.

Tessék sportolni ne csak fogyózni!

Hogyan sikerült elhatároznod magad?

Úgy nézel ki mintha beteg lennél.

Most már remélem nem fogyózol.

Nem fogynál helyettem is?

Ezúton is üzenném mindenkinek hogy köszönöm jól vagyok élek és virulok! De igazán megbaszhatnátok a kritikus pofátokat hogy semmi nem jó nektek ha kövér ha normál alkat ha sovány mindenben találtok kivetnivalót! És akkor még a sok mártír játsza a törődő, aggódó odafigyelőt aki komolyan érdeklődik a hogylétem iránt. KÖSSZ BAZDMEG EBBŐL NEM KÉREK.

Magamtól fogytam le, egy vakbélműtét után kezdődött a fogyókúra ( ez egy másik történet) és eszem ágában sincs egy grammot sem visszahízni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.